Sziasztok!:)
Íme a blogom bevezetője!
Lucy Calder szemszöge:
*2060. június 29.*
Ma 60 szál gyertya áll a tortámon. A szokásos születésnapi dalt énekelték a lányom és az unokám. Behunytam a szememet és egy fújással el fújtam a gyertyákat.
- Kívántál valamit? - nézett rám az unokám.
- Mindenem meg van? - simogattam meg puha, barna haját.
- És a szerelmed? - szegezte rám tekintetét.
Erre a kérdésre nem tudtam cselekedni. Magamhoz szorítottam azt a nyakláncot, amit életem szerelmétől kaptam. A könny végig csordult az arcomon és csak habogtam hebegtem. Az életemmel nem akartam megijeszteni nem akartam, hogy féljen.
- Kérlek mesél az életedről és hogy ki a nagyapám! - folytatta.
Rám nézett a fiatal szemeivel én pedig bele kezdtem a mesébe.
*Visszaemlékezés*
10 éves voltam mikor elvesztettem anyukámat és a nővéremet. Apámnak nem volt sok ideje, ezért megbolondult és én egy árvaházba végeztem. Utáltam ott lenni. Félig élt félig holt emberek mászkáltam a sötét folyosókon. Egy kis zugba amit szobának neveztek öten voltunk. Minden nap megütöttek vagy megfenyegettek. Az ottani gyerekek nem ismertek olyat, hogy boldogság vagy éppen mosoly. De egyszer a hős nagybátyám kimentett a fogságból A híres Olly Murs. Mindent neki köszönhetek és ami a legfontosabb az életemet. Mindig elkísérem bárhova megy. Ő lett a legjobb barátom is. Zárkózott vagyok ezért nagyon nem barátkozok. Amióta ott hagytam a börtönt el telt 9 év. Azóta már leérettségiztem és keresem az utamat. Még most is olyan magamnak való vagyok, ezért nincsenek barátaim és a szerelemről ne is beszéljünk. Nagyon szeretek táncolni, de csak négy fal közt. De az egyik nap Ollyt elkísértem az egyik koncertjére és ott fog megváltozni az egész életem.
Remélem tetszett!:)
Nagyon tetszik!<3
VálaszTörlésNagyon jó lett, tetszik.^^ engem az eleje a Titanic végére emlékeztet kicsit :D
VálaszTörlés